Harom eve, hogy megismertem a Blaga csaladot. A fiamat az ovodastarsak kozul ok hivtak meg magukhoz eloszor.
A gyerekek edesapja otthon egy regi pfaff varrogepen dolgozik, az anyuka pedig fozes kozben nyugodtan beszelget a vendegekkel. A gyerekszoba olyan, mintha egy igazi kiralysag lenne.
Olyan nyugodt volt a hangulat korulottuk, hogy ugy ereztem, mintha maskeppen telne az ido. Mindig melegen fogadjak a vendegeket.
Mindig elvezik a jelent. Ha ugy volt kedvuk, beultek a lakokocsiba, es irany az orszagut. Sokfele tekeregtunk. Ilyenkor olyan erzes fogott el, amit mar gyerekkoron ota nem ereztem. Izgultam a kalandozas miatt.
Megtanitottak mennyire fontos a csalad. Ok nagyon szoros csaladi kapcsolataban elnek, es egy kozos eletceljuk van.
Volt nekuk egy szep tervuk, hogy majd tanyan fuggetlen, szep eletet kezdenek. Ez egyszer osszeomlott.
Azutan megtalaltak egy uj tervet maguknak, hogy elmennek Magyarorszagra, es ott kozos eletet kezdenek mas csaladokkal a hituk szerint.
Ok nem papok, s nem is misszionariusok. Megis ha erintkezunk veluk, akkor a mindennapi szorongas, a faradsag, aggodalom elfelejtodik, es rajovok, hogy az ok eletritmusaban elunk.
Mar alig varom a telet, hogy hazajonnek latogatoba...